Sziasztok. Meghoztam az újabb fejezetet. Következő fejezet még nagy valószínűséggel ezen a héten már olvasható is lesz itt. Jó olvasgatást. Pár kominak nagyon örülnék.
Lainie
¤¤¤
Mikor beértem az iskola kapuján iszonyatos gyomor görcs kapott el. Nem az nagyon fájdalmas, hanem mikor izgulunk és a gombóc a gyomorban kellemetlen érzés. Vettem egy nagy levegőt, majd a szekrényem felé tartottam. Éreztem a rám szegező tekinteteket, ahogyan végig mérnek a velem majdnem egykorúak szemeikkel. Próbáltam nem foglalkozni vele, de akkor hirtelen kettő gesztenye barna hajú lány jelent meg előttem.
- Bocsi, de épp a szekrényemhez tartok. Arrébb állnátok? - próbáltam kikerülni őket, mire az egyik lány mindig elém állt.
- Te vagy az új lány? Honnan is jöttél, Texas? Ott elég sok falusi paraszt lakhat. - vágta rá a másik flegmán, majd hátra dobva hajukat távoztak előlem. Nem bírtam ezt következmény nélkül nézni, tudom nem helyes, de muszáj volt valahogy megleckéztetni őket. Épp egy csap előtt mentek el, míg erősen koncentráltam rá és a csapból teljes egészében a két lányra ömlött a víz. Persze ők idegesek lettek és elrohantak, míg az egész iskola rajtuk röhögött, köztük én is. Épp a szekrényemhez fordultam, amikor egy hosszú vörös hajú lány állt meg mellettem. Azt hittem ő a suli másik nagymenő generációja, de tévedtem.
- Ne törődj velük. Mindig ilyenek. - mosolygott bájosan. - Új vagy itt?
- Ennyire látszik? - csuktam be a szekrényem, mire csak mosolygott egyet.
- Az első napod és már sok mindent pletykálnak rólad itt. - ki az udvarra vettük az irányt.
- És pedig? - érdeklődtem.
- Sokan azt mondják, hogy a királyi család rokona vagy. - ültünk le egy padra, pontosan a kosárpályával szembe.
- Az nem pletyka. - néztem rá.
- Tényleg? Azt hittem, hogy csak valami rossz vicc. És miért jöttél ide?
- Az egy hosszú történet. - majd mikor pont befejeztem a mondatom a csengő hangja szólt az egész épületben. Gyorsan siettünk órára, miközben kiderült, hogy a vörös hajú lány az osztálytársam lesz. Bementünk a terembe, ahol minden szem rám szegeződött. A hátsó sorban megpillantottunk egy üres padot, ahova sietősen vettük az irányt. Az út közben az egykori két barna hajú lányt is észre vettem, de már száraz és új ruhában. Épp, hogy leültünk a helyünkre a spanyol tanárnő lépett be.
- Szóval diákok azt hallottam új osztálytársatok érkezett. Itt van? - rakta le könyveit az asztalra, mire én felálltam.
- Itt vagyok. - dobtam egy mosolyt.
- Bemutatkoznál kérlek. Honnan jöttél stb. stb. - ült a helyére.
- Alaine Trasmek vagyok, Texas állam egy kisvárosából, Knox Cityből, de jobban szeretem a Lainie becézést, ha szabad kérnem. - mutatkoztam be udvariasan, mire ő kérdésekkel bombázott engem.
- Igaz az a pletyka, hogy a Vaillancourt királyi család rokona vagy? - mire csak bólogattam. - És velük élsz? - amire szintén csak a fejem rázás volt a válasz. - Oké, rendben. - fejezte be, majd jelezte kezével, hogy üljek le. A nap hamar ment, ugyan ez volt a többi órákon is. Mutatkozz be, a királyi család tagja vagy? állandóan ez a kérdés és ez a kérés már egy idő után idegesített. Óráim után épp a suliból tartottam kifele amikor a vörös hajú ismerős lány toppant meg előttem.
- Merre fele laksz? Mehetünk együtt, ha akarod. - majd mutattam az útat és szerencsémre ő is arra felé lakott.
- Nem is tudom a neved még. - szóltam hozzá út közben.
- Lexie Heighton.
- Heighton? Mint a Leighton csak H-val? - mire bólintott.
- Elmondod miért jöttél ebbe a városba? - kérdezősködött.
- Egyszer majd igen elfogom. - vágtam rá mire pont a házunkhoz érkeztünk. - Én itt lakom. - mutattam a házra. - Akkor majd holnap, Szia. - intettem egyet, mire újra szólt mögülem.
- Várj! - fordultam meg. - Van két Eminem koncert jegyem holnap estére. Mivel nem vagyok körülvéve hatezer baráttal esetleg nincs kedved eljönni velem? - mire csak bólintottam egyet, majd sarkon fordultam és befelé vettem az irányt. Mikor beértem a lakásba mindenki sietősen készülődött, gondolom valami parti lesz. Nem érdekelt, felszaladtam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Percekig csak feküdtem hason az ágyamon, amikor hirtelen kinyílt az ablakom és a szél minden fele vitte a függönyöm. Huzat? Nem nem lehetett az, hiszen az ajtóm csukva volt és a fürdő szobaim ajtóm is. Nem törődtem vele, gyorsan becsuktam majd vissza feküdtem. Nem sokáig élvezhettem a nyugalmat, mert Gianna dörömbölt az ajtómon. Nagy nehezen csúszva-mászva fel keltem az ágyamból és kinyitottam neki az ajtót.
- Mi tartott ennyi ideig kinyitni az ajtót? - rakta csípőre a kezét.
- Aludni próbálnék. - feküdtem le az ágyamra újra.
- Aludni? Ne viccelj már. Parti lesz nálunk és csomó sztár vendég is jön. Öltözz át valami elegánsba és gyere le. - majd megfordult és kiviharzott a szobámból. Elegánsan? Mi vagyok én divat baba? Nehezen, de tényleg nehezen rávettem magam. Előhalásztam a szekrényemből egy színes csőnadrágot és egy fekete pólót. Gyorsan felöltöztem, majd megfésülködtem, mert a hajam úgy állt, mint a Szörnyellának. Felhúztam a Converse tornacipőm, majd lesiettem a földszintre. A lépcsőn tartottam lefele, amikor újra az-az értés volt rajtam, mint a suliba amikor bámult mindenki. Éreztem az emberek tekintetét a bőrömön.
- Mit néznek? Nem láttak még fehér embert? - vágtam fancsali pofát, majd ki az udvarra vettem a irányt. Leültem a hatalmas hintaágyra, majd csak gondolkodtam az élet dolgain. Gondolkodásom átment inkább régi emlékekbe. Azok a képek jelentek meg előttem, amikor anyával először léptünk az iskola kapuját. Amikor a bátyám veszekedett velem valamiért. Egy hatalmas nagy könnycsepp folyt végig az arcomon.
- Leülhetek? - kérdezte egy ismeretlen hang, mögöttem. Letöröltem az arcomról a könnyt, majd bólogattam. Először nem is néztem a srácra, majd mire ránéztem gyönyörű szép kék szemeire hamar leesett, hogy a világsztár Eminem ült le mellém.
- Baj van? - kérdezte, mire csak ráztam a fejem, hogy nem. - Láttalak az előbb bent. - mutatott a villára.
- Tetszett a műsorom? - mosolyogtam.
- Nagyon is. - nevette el magát. - Amúgy Marshall Mathers vagyok. - ráztunk kezet.
- Tudom ki vagy, nem kell bemutatkoznod.
- És te?
- Lainie Trasmek.
- Lainie? Ilyen névről nem hallottam még. - vágott fancsali pofát.
- Nem csodálom. Ez becenév, Alaina az eredeti nevem.
- És mi szél hozott erre a partira?
- Itt élek.
- Te is a királyi család tagja vagy?
- Távoli rokon, inkább így mondanám. - vágtam rá, mire ő nem is válaszolt, csak felpattant a helyéről és be az épületbe vette az irányt. Mit tettem? Megsértettem? Vagy zavarja, hogy a királyi család rokona vagyok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése