Over?

Sziasztok. azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy bezárom ezt az oldalam. Nem tudom még, mert hát ott a Secret! I'm a witch és most azon gondolkoztam,, hogy nyitok egy újat is, de akkor viszont ez bezárom :/ meg hát egyszerűen ehhez a sztorihoz már nem jön az ikhlet :/

7. fejezet - Irány Knox City, vagy még sem?

Sziasztok meghoztam az újabb fejezetet és írtam történetek közé dal címeket is, amit akartam hallgatok akartok nem, bár abban a pillanatban ilyennek mondható a fő hősnő hangulata vagy szerintem épp ahhoz a részhez az a dal illik.
xo
Lainiee

                                           +++ 

(Bad Meets Evil ft. Bruno Mars - Lighters)
 - És még is kinél fogsz lakni? - hallottam Dillon szavait, amikor én már épp a szobába voltam. Nem válaszolva neki, magamra zártam az ajtót és pakolni kezdtem. Nem törődtem vele, hogy ruháim gyűrődtek lesznek vagy akármi történik, gyorsan bepakoltam a hatalmas bőröndömbe és az utazótáskámba, majd lefelé vettem az irányt.
 - Te meg hová mész? - szólalt meg mögülem Faye, aki mellett Gianna is ott állt.
 - Elmegyek. - néztem rájuk, majd minden segítség nélkül lehúztam a bőröndöm a lépcsőn és vissza se nézve kisétáltam a hatalmas lakásból,a mi már palota volt. Már az utcán álltam, amikor egy utolsó pillantást tettem a házra és elindultam egymagam a semmi felé. Nem tudtam hova menjek, mit csináljak, kit hívjak. Először Eminem neve lebegett előttem, de annyira friss ismertségünk volt, hogy nem akartam a nyakára maradni, amíg összegyűjtök egy kis pénzt és a szülőhazámba veszem az irányt.

(Eminem - Going Through Changes)
Már rég elhagyva az utcánkat sétálgattam magam után húzva bőröndjeim, amikor egy kocsi állt meg mellettem az úttesten. Lefékezett, majd az ismeretlen kiszállt az autójából és felém tartott.
 - Szia! - állt meg előttem számomra még mindig ismeretlen srác, akin kapucni volt, majd szép lassan lehúzta a fejéről. Az ismeretlen ismerős Santiago volt.
 - Szia. - mosolyogtam fülig érő szájjal.
 - Hova készülsz? - mutatott a bőröndökre.
 - Épp költözöm. - húztam el a szám.
 - És merre felé tartasz?
 - Nem tudom, eljöttem a királyi családtól és most szó szerint hajléktalan lettem.
 - Nálunk szívesen lakhatsz ha akarod. - villantotta elő mexikói mosolyát.
 - Nagyon szépen köszönöm, de ha Lexie szülei engedik akkor hozzájuk mennék egy darabig. - utasítottam vissza ajánlatát. Igazából addig a percig meg se fordult a fejembe, hogy Lexie-hez menjek, csak valami indokot kellett találnom, mert épp egy friss kapcsolatban vagyok benne vagyis ezt még csak ismerkedésnek mondanám. Ahogy kicsúszott a számon, hogy Lexie-hez megyek tényleg megfordult a fejemben, hogy hozzá is mehetnék egy darabig. Mivel Santiago-nak menni kellett, így én hamar tárcsáztam Lexie számát.
 - Szia! - szólt vidám hangon.
 - Szia. Tudnál nekem segíteni? Vagyis inkább egy hatalmas nagy szívességet kérnék tőled.
 - Még pedig?
 - Pár napra oda költözhetnék? Minden megmagyarázok csak hát nincs sehol laknom, vagyis Santiago felajánlotta a lakását, de oda inkább nem mennék Marshall miatt. - Lexie-t nem kellett győzködnöm, hamar beleegyezett. Gyorsan fogtam egy taxit, majd a lakására siettem.

 - Köszönöm, hogy itt lehetek egy darabig. - öleltem meg az ajtójukban állva a barátnőm.
 - De, mint mondtam csak 2 napig lehetsz itt. Anyámék ma reggel New York-ba utaztak és 2 nap múlva itt is lesznek, szóval már holnap este el kell tűnnöd, mert ők nem az-az engedékeny fajták. - hívott be a lakásba, majd a szobájában pakoltam le.
 - Még egyszer nagyon köszönöm, hogy itt lehetek és holnap pedig próbálok valami lakást előkeríteni. - ültem le az ágyra, mire ő a velem szembe lévő székre ült.
 - És mi történt otthon?
 - Az a hely soha nem lesz az otthonom. - álltam fel. - Dillon ilyen viselkedés tanárhoz járat. Nagy nehezen beleegyeztem, de az a nő és Dillon is elviselhetetlen, semmi tetszik neki. Mindig mindenbe kritizáltak, így összepakoltam és szó nélkül eljöttem.
 - És később hogyan lesz?
 - Nem tudom, de most Eminemmel kell találkoznom. - néztem a telefonomra, majd kirohantam a lakásból. Épp kijöttem a fő bejárati ajtón, amikor Marshall állt nem messze tőlem.
 - Pont téged akartalak hívni. - rohantam hozzá. - Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
 - Én mindent tudok. - mosolygott ellenállhatatlan csábos tekintetével.
 - Akkor mi lesz a mai programunk?
 - Akár sétálgathatnánk is a parton. - mosolygott, majd maga után húzva engem is a part felé vettük az irányt.

(Eminem - Beautiful)
Épp a parton sétálgattunk, amikor Marshall az új családomról kérdezősködött.
 - És mi van a királyi családdal? Milyen volt a mai viselkedés órád? - fogta meg a kezem.
 - Rossz, ahogyan megtudhattad fogalmam sincs kitől Lexie-hez költöztem holnap estig, mert utána nem tudok hova menni. - húztam a szám, mire kivettem a kezem az ő kezéből. - Vissza kéne mennem.
 - Hozzám is jöhetsz, ha gondolod. - fogta meg az állam és mélyen a szemembe nézett.
 - Tudom, de túl friss ismertségben vagyunk. Nem akarom elkapkodni. - húztam el a fejem, mire ő hirtelen újra megfogta a fejem a tenyereivel és megcsókolt..
 - Sajnálom. - nyögte ki a forró, érzéki csókunk után. - Tudom, hogy semmit sem akarsz elkapkodni. - nézett rám, mire én már teljesen elvesztettem önuralmamat és megcsókoltam. A jobb kezével a hátam kezdte cirógatni, mire én szó szerint beleremegtem. Minden egyes porcikám csak őt kívánta, de tudtam, hogy nem szabad..

6. fejezet - Minden milyen különleges

Sziasztok. Hát igen, a nagy tanulásban (nekünk már most) meghoztam a fejezetet. Sajnálom, hogy csak ilyenkor tudok jönni, de egyszerűen már most rengeteg tanulni valóm van. A naponta 7 óra meg kicsit lefáraszt, szóval sajnálom, de azért próbálok jönni mindig hétvégenként frissel. Az új szereplőt, hogy hogyan is néz ki megtekinthetitek a 'Szereplők' menüpontban.
Következő fejezet majd újra csak a következő hétvégén.
xooxoooo
Lainie

                                                               ===
 - Normális vagy? - szó szerint löktem el magamtól. - Mi a fenét csinálsz? - értetlenkedtem, miközben elég bunkón kérdeztem tőle.
 - Sajnálom. - hajtotta le a fejét. - Csak próbállak megvédeni. - nézett a szemeimbe.
 - Még is mitől? Eminemtől? Tőle nem kell megvédened megnyugtatlak. - tettem karba a kezem.
 - Nem, mástól. - nézett újra szomorúan lefele, mire én ránéztem és felfutottam a szobámba. Nem tudtam miért csinálja ezt, nem tudtam, hogy akarom-e tudni miért csinálja ezeket. Egyben biztos voltam, fáradt voltam és alvásra volt szükségem.

Másnap reggel kómásan keltem fel. Hamar összekészülődtem a suliba, majd gyorsan siettem iskolába. Már a bejárati ajtót nyitottam volna ki, amikor Dillon szólt hozzám.
 - Alaina! - szólt morcos hangján.
 - Igen? - csuktam be az ajtót és ránéztem.
 - Ma viselkedés órád lesz 2 órakor. Nem ajánlom, hogy kihagyd, mert annak súlyos következményei lesznek. - fenyegetőzött.
 - Nem kell félned, itt leszek. - vigyorogtam egyet, majd becsapva az ajtót suliba igyekeztem. Az úton nem is ezen gondolkoztam, hanem inkább, hogy Marshall miért nem keresett még. Lassan gondolkozásom már átment pánikba, majd megérkeztem a sulihoz, ahol egyből Lexie rohant le.
 - Szia! - ölelt meg, majd én is jó kedvűen megöleltem. - Mi van veled boszorkány? Tegnap nagyon elrohantál. - hallatunk befelé az épületbe.
 - Örülnék, ha nem boszorkányoznál le, főleg a suliba ne, kérlek. Semmi különös nincs, tegnap randin voltam Eminemmel és utána majdnem megcsókolt Jerald.
 - Mi van? Eminemmel? Azzal az Eminemmel? - nézett kikerekedett szemekkel.
 - Van másik Eminem is? - néztem rá, majd a termünkhöz haladtunk.
 - Úristen, és Jerald próbált megcsókolni?
 - Azt mondta, hogy próbál megvédeni, de azt, hogy mitől azt már nem árulta el. - ültünk le a helyünkre. Mikor pont letettük magunkat pont becsengettek. Épp a kémia cuccaim pakolgattam elő, amikor a tanárnő szólalt meg.
 - Jó reggelt diákok! Újabb tanuló érkezett az iskolánkba, már tegnap is itt volt csak útba igazítást kapott mindenről. - majd az ajtó felé mutatott, ahol egy rövidebb hajú fiú lépett be, akinek igazi mexikói beütése volt.  - Ő itt Santiago Becker, mexikói származású. - szólt újra a tanárnő, mire a fiú pont velem egy hosszban lévő asztalhoz ült le. Késésben, de elkezdtük a kémia órát. Unalmas jelek, unalmas óra volt. Soha nem gondoltam volna, de igen gyorsan el is repült az óra. Hangos csengő szólt, majd mindenki hatalmas zsivajgásba kezdett.
 - Santiago Becker vagyok. - szólt mellettem az új tanuló.
 - Alaina Trasmek, de szólíts Lainie-nek. - nyújtottam a kezem. - Tényleg Mexikóból származol? - mentünk ki a termünkből, majd a következő órára siettünk.
 - Igen.
 - És miért jöttél pont ide Detroitba? - kérdezősködtem miközben a folyosón haladtunk.
 - Szüleimnek szimpatikusabb volt ez a világ. - mosolygott csábos mexikói mosolyával. - Te már kiskorod óta itt élsz?
 - Nem, előtted én voltam az új diák. Texas államból költöztem ide.
 - Nincs kedved inkább beszélgetni, mint beülni egy újabb unalmas órára? - mutatott a kijárati ajtó felé, jelezve, hogy menjünk ki, mire bólintottam egyet. Sietősen kihaladtunk, majd leültünk egy padhoz.
 - És te miért jöttél pont ide? - nézett rám szép barna szemeivel.
 - Édesanyám és a bátyám meghalt, így a közeli rokonokhoz kerültem. - majd nagy sóhajt vettem. - A királyi családhoz. - valahogy éreztem, hogy jóba leszünk mi, de muszáj volt elmondanom neki miért vagyok itt és kiknél, nem akartam, hogy másoktól tudja meg.
 - A királyi család rokona vagy? - nézett rám nagy barna szemeivel, ami tágasra nyíltak, mire bólintottam egyet. Később a következő óráinkra siettünk, úgy mondhatni a társaságában hamar eltellett a nap, majd órák után együtt indultunk haza fele.
 - És merre fele laksz? - kérdezte, majd mutattam egyenesen. - Remek akkor menjünk. - majd hosszabb sétálás után megérkeztünk a házunkhoz, ahol épp Eminem állt.
 - Az ott nem Eminem? - mutatott rá.
 - Lehetséges, de most mennem kell. - majd elrohanva tőle Eminemhez siettem, akit gyorsan behúztam a kapun és a hátsó kertbe vettük az irányt.
 - Ki volt az a srác akivel jöttél?
 - Csak egy új diák és erre fele lakik, szóval együtt jöttük. - mosolyogtam rá.
 - És mit csinálunk ma?
 - Nekem 2-kor viselkedés órám van, a királyi család szépen beíratott ilyen hülyeségre, hogy tanuljak meg viselkedni. - húztam a szám, mire ő elnevette magát. - Mi ezen a vicces?
 - Igazán megnézném, hogyan szerencsétlenkedsz ott. - nevetett tovább.
 - Köszi, kedves vagy. - tettem karba a kezem. - Megyek is, majd hívj fel és akkor elmehetünk valahova. - nyomtam egy puszit az arcára, majd berohantam a lakásba, ahol az ajtó előtt már újra Dillon várt.
 - Késtem?
 - Pontos voltál. - nézett az órájára. - Ő itt a tanárod, Mrs. Metherds. - mutatott be nekem egy középkorú elegánsan öltözött nőt.
 - Alaina Trasmek. - nyújtottam a kezem.
 - Remek akkor kezdődhet is az óra. - csapta össze kezeit a nő, majd a nappalira mutatott, hogy oda menjek be. - Mivel kezdjük? - kérdezte.
 - Semmivel, én is így is illedelmes vagyok. - keltem fel a fotelből, majd Dillon húzott vissza. - Ez egy óra, akkor te miért vagy itt? - néztem rá.
 - Hogy az ilyen reagálásaid megelőzzem. - nézett rám, majd karba tettem a kezem.
 - Kezdjük a járással. - majd felállított és mondta, hogy járjak körbe a szobába. Szép lassan körbe körbe járkáltam, mire ő dirigált, hogy hogyan menjek, merre nézzek és a többi dolog. Megfogott egy köteg könyvet, majd rádobta őket az egyik fotelre.
 - Ezeket tarsd meg a fejeden és úgy menj. - majd megfogtam a könyveket és úgy próbáltam haladni, persze kevesebb sikerrel, ugyanis állandóan leesett a fejemről.
 - Elegem van belőle. Nem csinálom ezt. - fogtam meg a fejem fölül a könyveket, majd levágtam a földre őket.
 - Muszáj lesz megcsinálnod, mert ha nem akkor.. - szólt Dillon.
 - Akkor mi lesz? Elküldesz koncentrációs táborba vagy mi? - emeltem fel a hangom. - Elvesztegetem az egész életem ebbe a városba. - majd sietősen próbáltam felszaladni a szobámba.
 - Hova mész? - kérdezte Dillon idegesen.
 - Vissza költözök Knox Citybe. - vágtam rá..

5. fejezet - Katasztrófa

Hello, hello, hello. Új fejezet van itt és most! Remélem mindenkinek jól telik az iskola, mert nekem nem, na mindegy. Tanulni muszáj, nem? sajnos. Jó olvasgatást. Következő fejezet csak a jövő hétvégén lesz.
xxooo
Lainie


                                                        ~~~

Jerald olyan szélsebesen rohant utána, hogy még megállítani se tudtam. Hirtelen én is rohanni kezdtem utánuk. Megálltam a lépcső tetején, míg Jerald és Lexie ott álltak 1 méter távolságra egymástól. Jerald bosszú vágyát látni lehetett rajta, Lexie testét viszont félelem vette át. Tudtam, hogy Jerald mire készül, tudtam, hogy megakarja ölni, így Lexie köré egy láthatatlan burkot csináltam, ami arra volt jó, hogy a vámpír ne tudjon 3 méteres körzetébe menni. Jerald csak értetlenül bámult Lexie-re, mire én lerohantam.
 - Te hogyan tudsz a közelébe menni? - mutatott Jerald értetlenséggel az arcán.
 - Nem hallottál róla a családunkban? Boszorkány vagyok. - mosolyogtam rá önelégült arccal.
 - Megbánjátok. - fenyegetőzött.
 - Ne feledd kivel van dolgod, vámpír rokon. - próbáltam kicsit vagányabbra venni figurát miközben én is eléggé be voltam parázva, hogy akár ártani is ártana Lexie-nek.
 - Biztonságban van egy darabig. - mosolyogtam rá.
 - Köszönöm. - ölelt meg.
 - Kérlek, ne áruld el senkinek a mi titkunk, mert ha valaki olyan rájön, hogy Jerald mi is, megölik és ő pedig engem is elárul bosszúból. - próbáltam meggyőzni.
 - Ez így igaz, de előtte veled is végzek. - mutatott Jer, a lányra.
 - Tartom a titkotok. - széles mosoly jelent meg az arcán.
 - Köszönöm. - öleltem meg újra szorosan. - Mennem kell. - néztem a telefonomra. - Randim lesz. - mire Lexie furcsán nézett rám és kifelé vettük az irányt, Jerald nélkül. - Majd elmesélek mindent, de már késésben vagyok. - majd nagy sebesen ott hagytam a házunk előtt Lexie-t és rohantam ahogyan csak tudtam. Mikor megérkeztem lihegve a parkhoz Eminem már ott állt a fekete terepjáróra előtt és épp a telefonját birizgálta
 - Szia! - mosolyogtam fülig érő szájjal.
 - Szia. - látszott rajta, hogy kicsit zavarban van, így hamar próbált jelezni, hogy szálljak be a kocsiba és induljunk. Már benn ültünk, amikor fogalmam sincs, hogy hova tartottunk, de kellemetlen kínos csend volt.
 - Hova megyünk? - próbáltam valamit kiszedni belőle.
 - Meglepetés. - vágta rá egy szavas válaszát. Percekig csak szótlanul ültünk egymás mellett, amikor végre megérkeztünk. Marshall leparkolt egy szűkös helyre, majd kiszálltunk a járgányból.
 - A tengerpart? Erre fele kicsit hideg ez nem? - hihetetlenül meglepődtem, amikor a partra vitt le hiszen itt kicsit hűvösebb az idő. Talán ő nem is akart fürdeni, csak szépen lassan a víz mentén mezítláb sétálgattunk és beszélgettünk.
 - És hogyan kerültél ide Detroit-ba? - kérdezősködött.
 - Anyukám meghalt és a bátyám is közel 1 hónapja, apámat nem ismerem és a legközelebbi rokonokhoz kerültem. Röviden tömören ennyi. - mosolyogtam, mire az ő arcán csak a sajnálatot lehetett látni. - Túlléptem ezeken a dolgokon. - próbáltam egy kis mosolyt csalni az arcára, mire hirtelen megálltunk és gyorsan felkapott az ölébe.
 - Mit csinálsz? - nevettem el magam. - Tegyél le! - mire ő mintha meg se hallotta volna, hirtelen befutott a víbe, közben én a karján és szó szerint beledobott. Másodpercekig csak a víz alatt voltam, amikor gyorsan feljöttem és az arcomból próbáltam eltüntetni a hajam.
 - Remek dolog megfürdeni ebbe a jéghideg vízben. - mosolyogtam miközben kifelé tartottam a vízből. Marshall mellettem jött szép lassan, amikor épp már majdnem a partnál voltunk megbotlottam. Ő persze udvarias férfi akart lenni és fel akart segíteni, de én bennem izzott a bosszú vágy. Nyújtotta felém jobb kezét, mire én megragadtam és ő is elvesztette egyensúlyát, így rám esett.
 - Ezt azért, mert beledobtál a vízbe. - mosolyogtam rá, miközben ő épp rajtam feküdt. Mosolyra csalva arcát legurult rólam és mellém feküdt. Percekig csak néztünk egymás szemeit, én szó szerint már elvesztem igéző tekintetében, amikor hirtelen csókjait éreztem a számon. Fura helyzet volt, de vissza csókoltam.
 - Ez nekem még túl gyors. - próbáltam kicsit arrébb tolni magamtól.
 - Sajnálom, ha túl rámenős voltam. - nézett szemeimbe.
 - Semmi baj, csak tudod nekem ez kicsit gyors volt.
 - Ha akarod nem kereslek többet. - állt fel.
 - Nem, sőt, dehogy. - keltem fel én is. - Szeretném, ha még találkoznánk, csak egy kicsit lassítsunk. - mondtam, mire bólintott egyet. - Volt több párkapcsolatom is szerintem túl elhamarkodtam mindent olyankor. Szeretném, ha jól megismernénk egymást és utána már bármi lehet.
 - Akkor mehet is a megismerkedés? - mosolygott, majd újra leültünk a homokba és most már tényleg kezdtük egymást igazán megismerni.
 - És a családod, hogyan vesztették életüket? Persze csak akkor mond el, ha akarod. - tette fel újabb kérdéseit, mire bólintottam egyet jelezve, hogy elmondom.
 - Egy pénteki nap volt, délelőtt elugrottam a boltba még valami süti alapanyagért. Emlékszem rá, mosolyogva jöttem ki a boltból, de amikor a házunkhoz értem láttam, hogy hatalmas nagy lángokban ég az egész. A tűzoltókat hívtam, de amire azok kiérkeztek nem bírtam várni. Igazából 5 perc alatt a házunknál is voltak, de nekem egy örökké valóság volt és nem bírtam várni, muszáj volt be mennem. Anyukám a lángok között lévő konyhában találtam meg, aki épp haldokolt. Próbáltam rajta segíteni, de a karjaimban halt meg. Míg a bátyám már a tűzoltók segítették ki. 1 hétig még úgy ahogy életben volt, benne láttam a reménységet, hogy ha majd felépül segít nekem össze szedni magam, de nem így volt. Az égési sérüléseiben meghalt. Egyedül maradtam, senkim se volt, míg amennyire tudtam feldolgoztam és ide kerültem. - bámultam magam elé, miközben egy könny csepp folyt le az arcomon. Éreztem, hogy rám nézz és tudtam, hogy valamit mondani akar, de semmi nem jött ki a száján. - De ez már a múlt, már csak a jövőnek élek. - töröltem le az arcom. - Szerintem haza kéne mennem, a királyi pereputty már biztos hiányol. - néztem a telefonomra. Beszálltunk a kocsijába, majd egyenes hozzánk vettük az irányt.
 - Édes otthon. - szálltunk ki a kocsiból. - Akkor legközelebb mikor találkozunk? - álltam meg előtte.
 - Holnap?
 - Rendben, majd hívj fel. - majd egy puszit nyomtam az arcára és be a lakásba vettem az irányt. A házban hirtelen Dillon termett előttem.
 - Jó estét. - szóltam hozzá kivételesen kedvesen.
 - Merre jártál? - tette karba a kezét, ahogyan azt szokta tenni.
 - Egy barátomnál voltam. - mire ő csak flegma fejeket vágott. - Mi van nem hiszed el?
 - De, elhiszem. Csak érdekes, hogy Jerald mást állít. - mutatott rá, aki épp mögötte állt. - Ő szerinte egy sráccal voltál randizni.
 - És ez miért baj?
 - Csak örülnék, ha őszinte lennél hozzánk.
 - Az vagyok, csak ne tartsatok rövid pórázon. - vettem elő a szokás bunkó formám, mire ő elment. - Ez lenne a terved? - néztem Jerald-ra. - Kicsit szánalmas.
 - Csak próbállak megvédeni, hogy ne jött-ment senkikkel állj össze.
 - Ne aggódj, akivel én járni akarok nem jött-ment senki. Normálisabb "ember", mint te. Nem hiszem, hogy bármi közöd is lenne hozzám. Különben is szállj már le rólam, kezd elegem lenni belőled. - próbáltam a lépcsőhöz közeledni, amikor megfogta a karomat. - Elengednél? Vagy ti vámpírok ilyen bátrak vagytok a boszorkányokkal szemben? - jött elő megint a "kedves" énem, amire ő csak rám nézett és épp próbált megcsókolni..