6. fejezet - Minden milyen különleges

Sziasztok. Hát igen, a nagy tanulásban (nekünk már most) meghoztam a fejezetet. Sajnálom, hogy csak ilyenkor tudok jönni, de egyszerűen már most rengeteg tanulni valóm van. A naponta 7 óra meg kicsit lefáraszt, szóval sajnálom, de azért próbálok jönni mindig hétvégenként frissel. Az új szereplőt, hogy hogyan is néz ki megtekinthetitek a 'Szereplők' menüpontban.
Következő fejezet majd újra csak a következő hétvégén.
xooxoooo
Lainie

                                                               ===
 - Normális vagy? - szó szerint löktem el magamtól. - Mi a fenét csinálsz? - értetlenkedtem, miközben elég bunkón kérdeztem tőle.
 - Sajnálom. - hajtotta le a fejét. - Csak próbállak megvédeni. - nézett a szemeimbe.
 - Még is mitől? Eminemtől? Tőle nem kell megvédened megnyugtatlak. - tettem karba a kezem.
 - Nem, mástól. - nézett újra szomorúan lefele, mire én ránéztem és felfutottam a szobámba. Nem tudtam miért csinálja ezt, nem tudtam, hogy akarom-e tudni miért csinálja ezeket. Egyben biztos voltam, fáradt voltam és alvásra volt szükségem.

Másnap reggel kómásan keltem fel. Hamar összekészülődtem a suliba, majd gyorsan siettem iskolába. Már a bejárati ajtót nyitottam volna ki, amikor Dillon szólt hozzám.
 - Alaina! - szólt morcos hangján.
 - Igen? - csuktam be az ajtót és ránéztem.
 - Ma viselkedés órád lesz 2 órakor. Nem ajánlom, hogy kihagyd, mert annak súlyos következményei lesznek. - fenyegetőzött.
 - Nem kell félned, itt leszek. - vigyorogtam egyet, majd becsapva az ajtót suliba igyekeztem. Az úton nem is ezen gondolkoztam, hanem inkább, hogy Marshall miért nem keresett még. Lassan gondolkozásom már átment pánikba, majd megérkeztem a sulihoz, ahol egyből Lexie rohant le.
 - Szia! - ölelt meg, majd én is jó kedvűen megöleltem. - Mi van veled boszorkány? Tegnap nagyon elrohantál. - hallatunk befelé az épületbe.
 - Örülnék, ha nem boszorkányoznál le, főleg a suliba ne, kérlek. Semmi különös nincs, tegnap randin voltam Eminemmel és utána majdnem megcsókolt Jerald.
 - Mi van? Eminemmel? Azzal az Eminemmel? - nézett kikerekedett szemekkel.
 - Van másik Eminem is? - néztem rá, majd a termünkhöz haladtunk.
 - Úristen, és Jerald próbált megcsókolni?
 - Azt mondta, hogy próbál megvédeni, de azt, hogy mitől azt már nem árulta el. - ültünk le a helyünkre. Mikor pont letettük magunkat pont becsengettek. Épp a kémia cuccaim pakolgattam elő, amikor a tanárnő szólalt meg.
 - Jó reggelt diákok! Újabb tanuló érkezett az iskolánkba, már tegnap is itt volt csak útba igazítást kapott mindenről. - majd az ajtó felé mutatott, ahol egy rövidebb hajú fiú lépett be, akinek igazi mexikói beütése volt.  - Ő itt Santiago Becker, mexikói származású. - szólt újra a tanárnő, mire a fiú pont velem egy hosszban lévő asztalhoz ült le. Késésben, de elkezdtük a kémia órát. Unalmas jelek, unalmas óra volt. Soha nem gondoltam volna, de igen gyorsan el is repült az óra. Hangos csengő szólt, majd mindenki hatalmas zsivajgásba kezdett.
 - Santiago Becker vagyok. - szólt mellettem az új tanuló.
 - Alaina Trasmek, de szólíts Lainie-nek. - nyújtottam a kezem. - Tényleg Mexikóból származol? - mentünk ki a termünkből, majd a következő órára siettünk.
 - Igen.
 - És miért jöttél pont ide Detroitba? - kérdezősködtem miközben a folyosón haladtunk.
 - Szüleimnek szimpatikusabb volt ez a világ. - mosolygott csábos mexikói mosolyával. - Te már kiskorod óta itt élsz?
 - Nem, előtted én voltam az új diák. Texas államból költöztem ide.
 - Nincs kedved inkább beszélgetni, mint beülni egy újabb unalmas órára? - mutatott a kijárati ajtó felé, jelezve, hogy menjünk ki, mire bólintottam egyet. Sietősen kihaladtunk, majd leültünk egy padhoz.
 - És te miért jöttél pont ide? - nézett rám szép barna szemeivel.
 - Édesanyám és a bátyám meghalt, így a közeli rokonokhoz kerültem. - majd nagy sóhajt vettem. - A királyi családhoz. - valahogy éreztem, hogy jóba leszünk mi, de muszáj volt elmondanom neki miért vagyok itt és kiknél, nem akartam, hogy másoktól tudja meg.
 - A királyi család rokona vagy? - nézett rám nagy barna szemeivel, ami tágasra nyíltak, mire bólintottam egyet. Később a következő óráinkra siettünk, úgy mondhatni a társaságában hamar eltellett a nap, majd órák után együtt indultunk haza fele.
 - És merre fele laksz? - kérdezte, majd mutattam egyenesen. - Remek akkor menjünk. - majd hosszabb sétálás után megérkeztünk a házunkhoz, ahol épp Eminem állt.
 - Az ott nem Eminem? - mutatott rá.
 - Lehetséges, de most mennem kell. - majd elrohanva tőle Eminemhez siettem, akit gyorsan behúztam a kapun és a hátsó kertbe vettük az irányt.
 - Ki volt az a srác akivel jöttél?
 - Csak egy új diák és erre fele lakik, szóval együtt jöttük. - mosolyogtam rá.
 - És mit csinálunk ma?
 - Nekem 2-kor viselkedés órám van, a királyi család szépen beíratott ilyen hülyeségre, hogy tanuljak meg viselkedni. - húztam a szám, mire ő elnevette magát. - Mi ezen a vicces?
 - Igazán megnézném, hogyan szerencsétlenkedsz ott. - nevetett tovább.
 - Köszi, kedves vagy. - tettem karba a kezem. - Megyek is, majd hívj fel és akkor elmehetünk valahova. - nyomtam egy puszit az arcára, majd berohantam a lakásba, ahol az ajtó előtt már újra Dillon várt.
 - Késtem?
 - Pontos voltál. - nézett az órájára. - Ő itt a tanárod, Mrs. Metherds. - mutatott be nekem egy középkorú elegánsan öltözött nőt.
 - Alaina Trasmek. - nyújtottam a kezem.
 - Remek akkor kezdődhet is az óra. - csapta össze kezeit a nő, majd a nappalira mutatott, hogy oda menjek be. - Mivel kezdjük? - kérdezte.
 - Semmivel, én is így is illedelmes vagyok. - keltem fel a fotelből, majd Dillon húzott vissza. - Ez egy óra, akkor te miért vagy itt? - néztem rá.
 - Hogy az ilyen reagálásaid megelőzzem. - nézett rám, majd karba tettem a kezem.
 - Kezdjük a járással. - majd felállított és mondta, hogy járjak körbe a szobába. Szép lassan körbe körbe járkáltam, mire ő dirigált, hogy hogyan menjek, merre nézzek és a többi dolog. Megfogott egy köteg könyvet, majd rádobta őket az egyik fotelre.
 - Ezeket tarsd meg a fejeden és úgy menj. - majd megfogtam a könyveket és úgy próbáltam haladni, persze kevesebb sikerrel, ugyanis állandóan leesett a fejemről.
 - Elegem van belőle. Nem csinálom ezt. - fogtam meg a fejem fölül a könyveket, majd levágtam a földre őket.
 - Muszáj lesz megcsinálnod, mert ha nem akkor.. - szólt Dillon.
 - Akkor mi lesz? Elküldesz koncentrációs táborba vagy mi? - emeltem fel a hangom. - Elvesztegetem az egész életem ebbe a városba. - majd sietősen próbáltam felszaladni a szobámba.
 - Hova mész? - kérdezte Dillon idegesen.
 - Vissza költözök Knox Citybe. - vágtam rá..